„A fájdalom arcai” konferencia összefoglalója
(2005. november 26.)
A Magyar Állatorvosi Kamara szervezésében került megrendezésre ez a szakmai konferencia, mely a fájdalom jelenségét és jelentőségét a lehető legtöbb oldalról próbálta megvilágítani. Neves szakmai előadói gárda biztosította a magas színvonalat, ugyanakkor a szervezők azon túlmenően, hogy elismert állatorvosokat kértek fel, gondot fordítottak arra is, hogy más kapcsolódó terültetek specialistáit is bevonják, mint előadókat. Így a karate és a művészettörténeti kitekintések mellett az állatvédelem és fájdalom kapcsolatáról is hallhattunk.
A közel húsz előadás is „csak” arra adott lehetőséget, hogy a fájdalom témakörének főbb aspektusait felvillantsa. Szűk negyedóra állt az előadók rendelkezésére témájuk ismertetésére, de biztos vagyok benne, hogy egyes témákról akár önálló konferenciát is lehetne tartani. Mindezek ellenére a legtöbb előadó a lényeges pontok kiemelésével érdekes és követhető áttekintést adott a témájában.
Önmagában a fájdalom, stressz és distressz fogalmának definiálásával és anatómiai alapjainak ismertetésével indult a nap. Ezután egyes szakterületekre lebontva értékelték a fájdalom jelentőségét. Így többek között a sebészet, szemészet, fogászat, belgyógyászat, lógyógyászat, szülészet és anesthesiologia során felmerülő kérdések, gyakorlatban elkövetett hibák, valamint azok elkerülésének lehetőségeiről hallhattak a jelenlévők. Külön kiemelném a fájdalomcsillapítással kapcsolatos megjegyzéseket, amik arra hívták fel a praktizáló állatorvosok figyelmét, hogy milyen hátrányokkal - adott esetben a „páciens” elvesztésével – járhat a nem megfelelő időben, összetételben és dózisban alkalmazott fájdalomcsillapítók használata (nem is beszélve arról az esetről, ha egyáltalán nem használnak ilyen szereket). Fontos gyakorlati kérdésnek tekinthető a fájdalom értékelése, vagyis egyszerűbben feltéve a kérdést: Mennyire fájdalmas egy adott kezelés, sérülés, beavatkozás az állat számára? Erre a mai napig nem létezik objektív mérési skála, de bizonyos közvetett jelek alapján lehetséges egyfajta értékelés. Ilyen jelek például a hangadás, remegés, testtartás, levertség vagy akár a sántaság.
A nap második részében került sor többek között az állatvédelemmel kapcsolatos előadásra, melyet Molnár Mariann (Eurogroup for Animal Welfare konzultáns) tartott meg. Időnként kényes kérdések felvetésétől sem riadt vissza az előadó, ugyanakkor szakmailag teljes mértékben megfelelt a konferencia színvonalának, ezért úgy gondolom, a szervezők elégedettséggel nyugtázhatták, hogy egy állatvédőt is beválasztottak az előadók közé. Reméljük, hogy ez egy előre mutató folyamat kezdete, ahol felkészült állatvédők és nyitott gondolkodású állatorvosok együtt dolgozhatnak az állatokért.
Talán az egyik leginkább felkavaróbb képanyagot bemutató előadás „A fájdalom és állatkínzás kórbonctani jelei” volt. Ugyanakkor jó tudni, hogy az állatkínzás nyomai nem tűnnek el, így adott esetben, mint bizonyíték felhasználható az elkövető(k) ellen. Az alternatív állatorvoslás módszereinek (akupunktúra, homeopátia) és felhasználási területeinek rövid bemutatása sem maradt ki a programból.
Zárszóként csak annyit tennék hozzá, hogy az előadások többségében társállatokról volt szó, amelyek esetében a gazda érzelmi alapon hajlandó több pénzt rászánni kedvence fájdalmának enyhítésére. De vajon ugyanazt teszi-e az is, akit csupán gazdasági érdek fűz az állatokhoz? Ha nem is ehhez kapcsolódóan, de Dr. Lórászkó Gábor a konferencia befejezéseként felhívta kollégái figyelmét, hogy számukra nem csak választható, de előírt kötelezettség a megfelelő fájdalomcsillapítás! Összességében igen hasznos napot tudhattak magunk mögött mindazok, akik részt vettek ezen a konferencián.
Szabó Szilvia
Fauna Egyesület |
