A globalizáció hatása az élelmiszer-biztonságra
A globalizáció világjelenség, amely különösen az 1980-as éveket követően egyre markánsabban érezteti hatását Európa valamennyi országában, így hazánkban is.
A globalizációnak számos meghatározása ismert, melyek közül a lényeget a következő definíció fejezi ki leginkább. E szerint a globalizáció „az arctalan és névtelen multinacionális nagytőke behatolása a nemzeti piacterekre növelve a külföldi tőke uralmát a hazai felett, gyorsítva a profit megtérülését mindaddig, amíg a maximális tőkehozadék biztosítható”.
A globalizációs koncepció és nagytőke fészke az USA, terjeszkedésének fő irányai a tőkeszegény nemzetgazdaságok. Terjeszkedését az Uniós pénzügyis és gazdasági rendszer nemcsak vonzza, de gyorsítja is. Jellemzője a kizárólagos haszonelvűség, melynek következtében adott esetben egyik napról a másikra továbblép új országok meghódítására, hátrahagyva a lepusztított nemzetgazdaságot.
Az élelmiszer-biztonság fogalma
Az élelmiszer-biztonság mennyiségi és minőségi kategória. Egyfelől jelenti az adott ország lakosságának teljes körű ellátását a szervezeti igények lehető legteljesebb kielégítésével folyamatosan (ENSZ-definíció), másfelől jelenti, hogy a termék elfogyasztása nem jár semmiféle mikrobiológiai, toxikológiai és radiológiai egészségkárosodással, azaz ártalmatlan (FAO/WHO Codex Alimentarius, Alinorm 97/13).
Élelmiszer-higiéniai nézőpontból ezeket a kritériumokat kielégítő táplálékot minősítünk „jó tápláló és élvezeti értékű, biztonságos” élelemnek.
A globalizáció és az agrárium
Tapasztalat szerint szinte nincs a társadalmi, a gazdasági, sőt a kulturális életnek sem olyan területe, amelyre a globalizáció ne nyomná rá a bélyegét, mégis a legfeltűnőbben az anyagi javak termelése, feldolgozása és forgalmazása területén észlelhetők leginkább a tőke agresszivitásának árnyoldalai.
Tekintsük át a termelés helyétől a fogyasztó asztaláig az élelmiszergazdaság egyes fázisai mentén a globalizációs következményeket, amelyek mind-mind az élelmiszer-biztonság kockázatát növelik.
A termelői és a fogyasztói szféra fokozatos szétszakadása , egymástól való eltávolodása, a termék eredetének anonimitása, a piac eredeti arculatának eltűnése a jellemző, ahol már nem találkozhatnak egymással közvetlenül a termelők és a fogyasztók, ez pedig a korábban kiépült bizalmi rendszer gyengülésével, eltűnésével, s vele párhuzamosan a termelő felelősségérzetének elolvadásával párosul.
A termelői és a fogyasztói szféra közé többlépcsős felvásárlói, feldolgozói és forgalmazói rendszer ékelődik be, amelynek tevékenységét kizárólag a minél nagyobb, gyorsan megtérülő haszon elérése motiválja. Szervezetileg egymástól, a termelőtől és a fogyasztótól függetlenek, működésük és nyereségük fedezete halmozottan a termék piaci árában jut kifejezésre, amelyre rendszerint többszöröse az egyre zsugorodó termelési ráfordításnak. Így lehetetlen a bővített újratermelés anyagi alapjának a kitermelése, háttérbe szorul a termékek minőségi és biztonsági követelményeinek a betartása, azaz nő a kockázat. Azt látjuk, hogy sok kis- és középvállalkozás csődközeli helyzetbe jut, vagy megszűnik.
A globalizáció az agráriumot (növénytermesztést és állattenyésztést) a haszonelvűség érdekében átszabja. Mit jelent ez?
Nő a termelés koncentrációja, mellőzve a nemzeti sajátosságokat és a jelenlegi helyzetet. A 25–50 hektár helyett a 100–200 hektár üzemméret, a 10–20 tehén helyett az 50–100 tehén, illetve a 100-200 sertés helyett a 250–500 sertés tartását preferálja, vagyis a „nagyhal felfalja a kishalat”. Magántulajdonosi formában visszaköszön a szocializmus tsz-világa, a már korábbról jól ismert állategészségügyi és élelmiszergazdasági következményeivel. (A feltételesem pathogen kórokozók által előidézett polyfaktoriális kórképek fellépése, állományszintű szaporodás, biológiai zavarok és anyagforgalmi betegségek.)
A hagyományos „rögszilárd” nemzeti növény- és állatfajták kiszorultak a termelés és a tenyésztés területéről, helyettük az ún. „intenzív” fajták és hibridek tömeges importjára került sor. Ezek az állatok magukkal hozták a legváltozatosabb kórokozókat (különféle vírus- és baktériumfajokat, melyek előtte a hazai állatállományban ismeretlenek voltak), másrészt a hosszú évtizedek tenyésztői munkájával létrehozott kiváló húsminőséget és tejet szolgáló magyar tarka fajtájú marha helyett az amerikai és a kanadai holstein-fríz fajta terjedt el. De hasonló példák sorolhatók fel más állat- és növényfajok esetén is.
Most pedig futhatunk a veszni hagyott nemzeti értékeink után, hogy újraélesszük és ismét termelési tényezővé fejlesszük azokat a hungarikumokat, amelyek a nemzetközi piacokon is keresettek – ha ezt a jelenlegi gazdaságpolitika is támogatja, ami kérdéses.
Az áruk szabad (kontroll nélküli) áramlásának mindenhatósága csupán az utólagos „visszatekintő” ellenőrzés lehetőségének a biztosításával, melyet ma már a korábbi jogszabályaink hatályon kívül helyezése is szentesített. Ez a rendszer már vizsgázott az EU-országokban és hazánkban is, s eredményeként száj- és körömfájás lépett fel Olaszországban, Németországban és Hollandiában, a BSE sújtotta Portugáliát, Spanyolországot, Franciaországot? Belgiumot, Hollandiát, Németországot, Svájcot stb., sertéspestis szedte százezerszámra áldozatát sok nyugati országban. Chloramphnicolos broiler és méz importjára került sor hazánkba, hogy csak néhány példát említsek.
Egy szóval a szigorú szakmai ellenőrzés nyújtotta viszonylagos biztonság feladása állategészségügyi, élelmiszer-biztonsági és közegészségügyi krízishelyzetet okozott Európa számos országában. Nem lehet csodálkozni, hogy a fogyasztói bizalomvesztés soha nem látott méreteket öltött az élelmiszer-biztonságért felelős hatóságok iránt.
A nemzetközi áru- (élelmiszer-) forgalmazás egyeduralmának kiteljesedése világviszonylatban, eltaposva a konkurens, nemzeti termékelőállítását, eldolgozását és forgalmazását olyan termékek vonatkozásában is, amelyek itthon is jó minőségben évszázadok óta maradéktalanul kielégítették a hazai fogyasztók igényeit. Mindez történik protekcionista piacpolitikai módszerek bevezetésével.
Minőség és biztonság
Ami pedig a forgalmazott élelmiszerek minőségét és biztonságát illeti, az a hatósági ellenőrzések szerint számtalanszor hagy kifogásolnivalót maga után.
A tőke agresszív nyomulásának és a profitéhség elsődlegességének következményeként a szakmai követelmények félrelökése következtében jelent meg Angliában, 1984-ben a BSE.
Egyfelől a szarvasmarhát „húsevővé” tették, másfelől a hús, hulla stb. liszt gyártástechnológiájának költségtakarékosabbá tétele következtében „fertőzött” (anaerob baktériumflóra, kóros prion) fehérjepótlóval etették a tejelő teheneket a nagyobb tejhozam érdekében. A következmény 200 000 szarvasmarha kiirtása, a 130 v.CJD betegségben elhunyt személy, nemzetközi krízishelyzet az állattenyésztés, az élelmiszergazdaság és a közegészségügy területén.
Ne gondolja senki, hogy ez a történet az egyedüli esemény az agráriumban, ezt jelzésként kell értékelni, melynek göngyölített vesztesége meghaladja a 200 millió eurót. (After BSE a Future for the European Livestock Sector).
A termelékenység (hús, tej, tojás) fokozása a hozamfokozó anyagok (hormonok, hormonhatású anyagok, antibiotikumok) használatával, amelynek árnyoldalai ma már közismertek, nevezetesen egyfelől rontják a minőséget (PSE-hús) és eltarthatóságot, másfelől növelik a polyrezisztens baktériumtörzsek elterjedését, melynek köz- és állategészségügyi következményeivel naponta küzdünk a gyógyítás területén.
Ehhez a kérdéskörhöz tartozik a GMO-termékek közellátásban való elterjesztése is, amely az USA-ban legitimált. Szerencsére nálunk csak a kutatás területén engedélyezett, de hogy meddig, az kérdéses. Jó lenne, ha az elvégezhető ártalmatlansági vizsgálatok kedvező eredményén kívül a felhasználást követő „idő” tényezőnek és tapasztalatnak is döntő szerepet szánnánk.
A felsorolt élelmiszer-biztonsági kockázati tényezőkön túlmenően, és részben azok következményeként ma már gyakorlattá vált mindenféle termékidegen adalékok használata a szín, az illat, az állag és az eltarthatóság javítása céljából. Az E-számokkal megjelölt vegyi anyagok törvényszerűen megjelennek a legtöbb termék összetételében. Ha a parent molekulák toxikológiai, genotoxikológiai, mutagenitási szempontból elvégzett vizsgálatok szerint meg is felelnek az ártalmatlansági kritériumoknak, még mindig, minden egyes anyaggal kapcsolatban ott van a kétely, hogy a szervezetben lezajló metabolizáció végén keletkező metabolitok egyenként, vagy más metabolitokkal közösen károsítják-e vagy sem a szervezetet. Ennek megállapítására nincs vizsgálat, a választ csak az empirikus tapasztalat adhatja meg. Ezért sokkal jobb, ha a termék egyáltalán nem, vagy csak a sok évtizedes tapasztalatok szerint kipróbált és ártalmatlannak bizonyuló adalékot tartalmaz, pl. az eltarthatóság biztosítása végett.
Egészség és életmód
Népegészségügyi szempontból nemcsak a táplálék összetétele, és kóros anyagoktól való mentessége, hanem az étkezési szokások, az étkezési gyakorlat is nagy jelentőségű. Mit látunk?
Az otthoni hagyományos rendszert felváltotta a „gyorséttermi láncok”-ban történő táplálkozási gyakorlat a maga egyoldalúságával.
A naponta háromszori alkalommal történő fő étkezési időpontok helyett a rohanó élet velejárójaként futva fogyasztjuk el az univerzális kínálat hamburgerét és társait. Hol van már az emésztés fiziológiai követelményrendszert kielégítő, egészséges táplálkozási gyakorlat?!
Végül: az Uniós csatlakozással kapcsolatosan a brüsszeli adminisztráció által ömlesztett – sokszor teljesíthetetlen – jogszabályok protekcionista felhasználása történik a hazai termékek piaci elhelyezhetőségének korlátozása, illetve a globalizációs törekvések előnyhöz juttatása céljából. Többször sújtotta a magyar exportot különböző jogszabályi köntösökben megjelenő diszkrimináció. Pl. húsvéti bárány export késleltetése Olaszország felé, sportlóexport letiltása Angliába, sonka és más dobozolt húskészítmény kiviteli korlátozása a hazai járványügyi biztonság kifogásolása miatt.
Mindig lehet találni hivatkozási alapot olyan szakmai ténykörülményekre, amelyeket az EU is csak a jövőben kíván bevezetni (pl. SRM anyagok kezelése). Ez nem más, mint szakmai köntösbe bújtatott kereskedelmi diszkrimináció.
A felsorolt élelmiszer-biztonsági kockázati tényezők csak kis hányadát képezik a mai hazai gazdaságpolitika következményeként az élelmiszertermelés, feldolgozás, forgalmazás és fogyasztás terület észlelhető, aggasztó jelenségeknek, melyek korlátozását és felszámolását sürgősen el kellene kezdeni egy a nemzeti adottságokat és érdekeket előnyben részesítő új gazdaságpolitika bevezetésével.
Dr. Nagy Attila, a Magyar Zoonózis Társaság elnöke
Forrás: Nádasdy Akadémia Szimpóziumok 2004-ben a Nádasdy Alapítvány Rendezvényei, 2. kötet (1. Általános és közéleti műveltség: egészségvédelem, mint a környezetünk része)
|
